Black Sabbath poszter

A birminghami gyáraktól a heavy metal születéséig

A Black Sabbath Astonban, Birmingham munkáskerületében kovácsolódott, ahol négy tinédzser egy ipari város szürke robotját a huszadik század leghangosabb új zenéjévé alakította. Tony Iommi gitáros, Geezer Butler basszusgitáros, Bill Ward dobos és Ozzy Osbourne énekes az 1960-as évek végén állt össze, és 1969. augusztus 30-án döntöttek a Black Sabbath név mellett, amelyet egy 1963-as, Boris Karloff főszereplésével készült, azonos című horrorfilmből kölcsönöztek. Önálló nevet viselő debütáló albumuk, a Black Sabbath 1970. február 13-án, egy pénteki napon jelent meg, és Iommi elmondása szerint egyetlen nap alatt vették fel. A korabeli kritikusok gúnyolták, ám a lemezt ma már széles körben az első igazi heavy metal albumként tartják számon. A kongó harangok, a hulló eső és a baljós tritonus riff olyan tervrajzot rajzolt fel, amelyet ezrével kergettek a zenekarok az elkövetkező ötven évben.

A zenekar sötétsége meglepően fizikai eredetű volt. Utolsó napján egy birminghami fémlemez-gyárban, tizenhét évesen Iommi elvesztette pengető kezének két ujjhegyét. Egy megolvasztott műanyag palackból házi készítésű sapkákat formázott, és hogy enyhítse a húrok lenyomásának fájdalmát, elkezdte a gitárját a szabványos hangolás alá tekerni. Ez a letekert, iszapos hangzás, amely teljes egészében az 1971-es Master of Reality című albumon hallható, a meghatározó Sweet Leaf és Children of the Grave dalokkal, szó szerint a heavy metal véletlenül kitalált hangja. Geezer Butler szövegei adták a zenének a lelkiismeretét, háborút, rettegést és halandóságot olyan témákká alakítva, amelyeket egy rockzenekar magáénak vallhatott.

Paranoid és a klasszikus Ozzy-korszak

Ha a debütáló lemez kinyitotta az ajtót, a Paranoid sarkaiból tépte ki. Az első album után alig néhány hónappal, 1970. szeptember 18-án megjelenve hozta a War Pigst, az Iron Mant, és egy címadó dalt, amelyet percek alatt írtak utolsó pillanatban, hogy legyen kislemeze a kiadónak. Ez a mellékesnek szánt dal lett a zenekar egyetlen brit Top 20-as slágere, negyedik helyig jutva, míg maga az album listavezető lett Nagy-Britanniában, olyan eredmény, amelyet a Sabbath több mint négy évtizedig nem tudott megismételni. A Paranoid azóta világszerte jóval tizenkétmillió példány felett kelt el, és sok hallgató számára ma is a heavy metal meghatározó lemeze. Együtt véve a debütáló album, a Paranoid és a Master of Reality alkotja az eredeti Osbourne-korszak érinthetetlen magját, három album, amely a Midlands egy füstös sarkát egy egész műfaj valószínűtlen fővárosává tette.

Új énekesek, új fejezetek

Ozzy Osbourne-t 1979. április 27-én rúgták ki, de a Black Sabbath, ahelyett hogy feloszlott volna, újra feltalálta magát. Ronnie James Dio vette át a helyét, és az 1980-as Heaven and Hell album szárnyaló, operai második életet adott a zenekarnak, egy elkötelezett új rajongótáborral együtt. Az azt követő évek a katalógus néhány legizgalmasabb és leghányatottabb darabját hozták. Az 1983-as Born Again a zenekart az egykori Deep Purple-üvöltő Ian Gillannel párosította egy dicsőségesen kaotikus lemezen, amely mégis a negyedik helyig jutott Nagy-Britanniában. Az 1980-as évek közepén jött a Seventh Star és a The Eternal Idol, olyan albumok, amelyeken Iommi szüntelen felállásváltozások közepette tartotta össze a nevet, mielőtt az északi mitológiát idéző Tyr zárta volna le az évtizedet. Dio ezután visszatért az 1992-es Dehumanizer albumra, egy nehéz, modern hangzású újraegyesülésre, amely bebizonyította, hogy a zenekar még mindig ugyanolyan keményen tud harapni, mint bármelyik általa inspirált előadó.

Elismerés és egy utolsó meghajlás

Az elégtétel 2006. március 13-án érkezett el, amikor a Black Sabbathot beiktatták a Rock and Roll Hírességek Csarnokába, a Metallica végezte az avatás tisztségét azon zenekar előtt, amely őket is formálta. A stúdiótörténet méltó csúcspontjához ért a 2013-as 13 albummal, amelyet Rick Rubin produkált, és amely újra összehozta Osbourne-t, Iommit és Butlert. Ez lett a csapat első valaha volt listavezető albuma az Egyesült Államokban, és első brit listavezetőjük a Paranoid óta, mintegy negyvenhárom év szünet után. 2017-ben a Sabbath elindult búcsúturnéjára, amelyet találóan The Endnek neveztek el, visszahozva a történetet abba a városba, ahol elkezdődött.

Az utolsó fejezet keserédes. 2025. július 5-én Osbourne utoljára lépett fel a Black Sabbathtal a birminghami Villa Parkban, egy egész napos eseményen, amelyet Back to the Beginningnek neveztek, és amely minden idők legnagyobb bevételű jótékonysági koncertjévé vált. Alig két héttel később, 2025. július 22-én Ozzy Osbourne 76 évesen elhunyt, lezárva annak az embernek az életét, akit a világ a heavy metal keresztapjaként ismert. Ez a gyűjtemény galériaminőségű alkotásokat gyűjt össze mindezen korszakokból, a kísérteties debütálástól a diadalmas búcsúig, hogy az Astonban indult riffek tovább élhessenek a falon.